Kazsok község címere
Háromszögű pajzs, vörös sátorral.
- Az első kék mezőben zöld talajon balról ezüst félholdtól kísért, vörös tetős, barna kapus, a torony csúcsán aranygombbal ellátott, tornyával jobbra álló, fehér falú templom.
- A második ezüst mezőben barna törzsű, zöld lombozatú fa.
- A harmadik vörös sátorban fent nyolcágú aranycsillagtól kísért, jobbra fordult aranymarkolatú, ezüstpengéjű kardját saját torkán átdöfő aranyoroszlán.
Az 1732-ben épült templom és a ma is álló több száz éves tölgy már a kazsoki plébánia pecsétjén is szerepelt. A templom motívum jelentőségét számos hagyomány kiemeli. A tatárok támadásakor a környék lakói Kazsok templomába menekültek, azt azonban rájuk döntötték, és a községet földig rombolták. Kazsok a XVII. században az ellenreformáció idején a református vallás "bástyája" volt, a hagyomány szerint távolabbi vidékek lakói is ide jártak imádkozni. A nyolcágú csillag is a lakosság zömmel református voltára utal.
Az oroszlán a XIX. századi birtokos Gyulai Gaál család címeréből származik.
Kazsok Kaposvártól északkeletre, Igal, Büssü, Magyaratád és Somogyszil között fekvő település.
Az ősfalú nem a mostani helyén feküdt, hanem Fehérház tanya körül. Az akkori község nagy, és népes volt, szép sík területen feküdt. Kiváló minőségű termőföldek vetté körül. Minden természeti adottság megvolt a falu fennmaradásához.
1241. március 12-én főserege élén Batu Kán a Vereckei szoroson betódult az országba. Miután a tatárok IV. Béla seregét Muhinál (1241. április 11-12.) szétverték , elindultak az ország belseje felé.
A Duna volt az utólsó akadály, ami mégiscsak befagyott így a mongolok 1242. február 1-jén betolultak a Dunántúlra.
Kosok lakosságát meglepte a tatár horda.
" A szóhagyományba ennyi él még róla: hogy tatár futáskor a nép a templomba gyült össze, a tatárok ben szoríták, a templomot rájok dönték. Templommal együtt az egész községet földig lerombolták. A menekülhető rész a közeli sürü viz mosás és rejtekhelyekkel gazdag erdőbe vonta meg magát ' s lappangott ott mig a duló és romboló elem elvonult."
Kosok és Bélch (Béc) települések a hozzátartozó területekkel a XI-XII. században a királyi birtokok részei voltak.
1235. körül, adományozások folytán Moys ispán magas rangú királyi és királynéi tisztviselő tulajdonába kerültek.
Kazsok ősi elődjét az első írásos feljegyzés IV. Béla király idejében az 1244. évi oklevél Villa Kosok- vagyis Kosok falu néven említi. Valamint az adományként adott települést visszavette.
1271-ben V. István ismét visszaadta Moys ispánnak.
1272-ben Kosuk alakban fordult elő. Moys ispán két lány a nyúlszigeti zárdában élt, úgy határozott, hogy birtokait a Nyulak szigetére épült Domonkos rendi apácáknak adományozza.
1331-ben már plébániájáról tudunk, a regölyi főesperességhez tartozott.
Szerepel az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is.
XV. században hol Tolna, hol pedig Somogy vármegyéhez tartozott.
1449-ben Hunyadi János kormányzó, 1453-ban pedig V. László király Tolna vármegyéből Somogy vármegyébe helyezte át.
1475-ben és 1485-ben ismét Tolna vármegyei helységként tűnik fel.
Pontosan nem tudjuk, hogy mikor és hogyan változott Kosok falu neve Kazsok falunévvé. Annyit azonban tudunk, hogy a szájhagyomány a XVI. század végén már Kazsok megnevezést használ.
Az 1500-as évektől a századok során bőven akadt gazdája a falunak:
1550-ben Dersfi Farkas, 1598-99-ben Petheő Kristóf volt a földesura.
1593. augusztusában török lovasok egy csoportja feldúlta a falut, a templomot kifosztották, a házakat felgyújtották.
1595 márciusában indult a lakosság lovas és ökrös szekerekkel, hogy átköltözzenek a tőlük mintegy három kilométerre északnyugatra lévő területre. Kazsok mai területére. Az országban ekkor már erősödő protestáns misszióra valamennyi kazsoki család a Kálvinista tanokat hirdető református hitközség tagja lett.
1626-ban az Egerváry családé.
Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint nemesek lakták. Az egyház jegyzőkönyvéből annyit tudhatunk, hogy 1670-ben temploma volt. A községet tisztán reformátusok lakták. Nevezetes fészke volt a reformációnak.
A török kiűzése (1699) utáni első megyei összeírás 19 jobbágygazdát és 9 házatlan zsellért jegyzett fel.
Egy 1701-1703 tájáról való összeírásban a falu Vitnyédy Pál örököseié.
A XVIII. század elején 250-300 lakosa lehetett.
1715-ben Káldy Pál tulajdonát képezte Kazsok.
1720-ban itt élő 11 adózó család sík területen, agyagos földön három nyomással gazdálkodott, Kevés legelőjükhöz Dada-pusztán béreltek még területet. Erdőjük egyáltalán nem volt, így Tátom pusztán béreltek.
1726-33-ban a Vitnyédy családé, 1767-ben a Vidos és Káldy családoké a település.
1767-es úrbér rendezés idején 28 jobbágygazda, 11 házas zsellér, 5 házatlan zsellér használt 15 egész ötnyolcad telket.
1773/74. évi népiskolai összeírás alkalmával Kazsokról a következőket jegyezték fel:
Lakosság száma: 425 fő
Iskolaépítés éve: 1732.
Felekezet: református
Tanító neve: Németh György
Tanulók száma:40
1776-ban pedig Vidos János és Káldy Sándoré a falu.
II. József féle népszámlálás (1784-87) 425 főt írt össze.
1788-ban Gaál Kristóf Somogy megye másodalispánja vette örök áron. A Gyulai Gaál család 1846-ig volt itt birtokos. A Gaál család birtoklásának ideje alatt új gondolkodás, új módszerek váltották fel a régit. Zsellérlakások, gazdasági épületek épültek, a gazdálkodás átminősült egy jobban központosított majorsági gazdálkodássá.
Az úrbéri birtokrendezés még a jobbágyfelszabadítás előtt, 1846-ban peres úton megtörtént. Ekkor 17 jobbágy- és 4 zsellércsaládfő 16 egész négynyolcad telekkel rendelkezett.
Kazsok 1848-tól már nem úrbéres község és nem jobbágyok lakják, hanem szabad parasztgazdák.
19. század derekán 955 lakosa volt, az 1870. évi népszámlálás alkalmából 573 főt jegyeztek fel.
Feljegyzések Kazsokról 1932.
Lakosság létszáma 550 fő, s ekkor 145 ház állt a faluban, a településhez tartozott Pataki-puszta, Fehérház tanya és Puska(Sut)-tanya.
A határ területe 1874 katasztrális hold volt. 1607 hold szántó, 95 hold rét, 29 hold legelő, 32 hold erdő és 15 hold szőlő volt.
Kilenc ipari szakmában 15 iparos dolgozott ekkor a községben, s két malom is működött.
A kisközség az igali járáshoz tartozott.
Felekezet:
Református: 521 fő
Római katolikus: 25 fő
Izraelita: 4 fő
Vasútállomás: Répáspuszta (10km)
Szállás: Androsovits József, Weisz Ádám kocsmárosoknál
Körjegyző, Posta, távirat telefon Büssüben van.
Körjegyző: Havas Jenő
I. világháborúba bevonult katonák: 104 fő
Községi bíró: Mészöly József
Helyettes bíró: B. Csapó Ferenc
A szovjet csapatok 1944. december 5-én érték el Kazsokot.
Kazsok községben 1968. évi december hó 31. napjával az önálló tanács megszűnt, a Község az igali anyakönyvi kerülethez tartozik.
1991-ben a falu visszakapta közigazgatási önállóságát és azóta mint Kazsok Község Önkormányzata működik.
Az ősfalú nem a mostani helyén feküdt, hanem Fehérház tanya körül. Az akkori község nagy, és népes volt, szép sík területen feküdt. Kiváló minőségű termőföldek vetté körül. Minden természeti adottság megvolt a falu fennmaradásához.
1241. március 12-én főserege élén Batu Kán a Vereckei szoroson betódult az országba. Miután a tatárok IV. Béla seregét Muhinál (1241. április 11-12.) szétverték , elindultak az ország belseje felé.
A Duna volt az utólsó akadály, ami mégiscsak befagyott így a mongolok 1242. február 1-jén betolultak a Dunántúlra.
Kosok lakosságát meglepte a tatár horda.
" A szóhagyományba ennyi él még róla: hogy tatár futáskor a nép a templomba gyült össze, a tatárok ben szoríták, a templomot rájok dönték. Templommal együtt az egész községet földig lerombolták. A menekülhető rész a közeli sürü viz mosás és rejtekhelyekkel gazdag erdőbe vonta meg magát ' s lappangott ott mig a duló és romboló elem elvonult."
( Pesty Frigyes: Somogy vármegye helynévtára- Fontes Comitatus Simighiensis I.
Kaposvár, 2001)
1235. körül, adományozások folytán Moys ispán magas rangú királyi és királynéi tisztviselő tulajdonába kerültek.
Kazsok ősi elődjét az első írásos feljegyzés IV. Béla király idejében az 1244. évi oklevél Villa Kosok- vagyis Kosok falu néven említi. Valamint az adományként adott települést visszavette.
1271-ben V. István ismét visszaadta Moys ispánnak.
1272-ben Kosuk alakban fordult elő. Moys ispán két lány a nyúlszigeti zárdában élt, úgy határozott, hogy birtokait a Nyulak szigetére épült Domonkos rendi apácáknak adományozza.
1331-ben már plébániájáról tudunk, a regölyi főesperességhez tartozott.
Szerepel az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is.
XV. században hol Tolna, hol pedig Somogy vármegyéhez tartozott.
1449-ben Hunyadi János kormányzó, 1453-ban pedig V. László király Tolna vármegyéből Somogy vármegyébe helyezte át.
1475-ben és 1485-ben ismét Tolna vármegyei helységként tűnik fel.
Pontosan nem tudjuk, hogy mikor és hogyan változott Kosok falu neve Kazsok falunévvé. Annyit azonban tudunk, hogy a szájhagyomány a XVI. század végén már Kazsok megnevezést használ.
Az 1500-as évektől a századok során bőven akadt gazdája a falunak:
1550-ben Dersfi Farkas, 1598-99-ben Petheő Kristóf volt a földesura.
1593. augusztusában török lovasok egy csoportja feldúlta a falut, a templomot kifosztották, a házakat felgyújtották.
1595 márciusában indult a lakosság lovas és ökrös szekerekkel, hogy átköltözzenek a tőlük mintegy három kilométerre északnyugatra lévő területre. Kazsok mai területére. Az országban ekkor már erősödő protestáns misszióra valamennyi kazsoki család a Kálvinista tanokat hirdető református hitközség tagja lett.
1626-ban az Egerváry családé.
Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint nemesek lakták. Az egyház jegyzőkönyvéből annyit tudhatunk, hogy 1670-ben temploma volt. A községet tisztán reformátusok lakták. Nevezetes fészke volt a reformációnak.
A török kiűzése (1699) utáni első megyei összeírás 19 jobbágygazdát és 9 házatlan zsellért jegyzett fel.
Egy 1701-1703 tájáról való összeírásban a falu Vitnyédy Pál örököseié.
A XVIII. század elején 250-300 lakosa lehetett.
1715-ben Káldy Pál tulajdonát képezte Kazsok.
1720-ban itt élő 11 adózó család sík területen, agyagos földön három nyomással gazdálkodott, Kevés legelőjükhöz Dada-pusztán béreltek még területet. Erdőjük egyáltalán nem volt, így Tátom pusztán béreltek.
1726-33-ban a Vitnyédy családé, 1767-ben a Vidos és Káldy családoké a település.
1767-es úrbér rendezés idején 28 jobbágygazda, 11 házas zsellér, 5 házatlan zsellér használt 15 egész ötnyolcad telket.
1773/74. évi népiskolai összeírás alkalmával Kazsokról a következőket jegyezték fel:
Lakosság száma: 425 fő
Iskolaépítés éve: 1732.
Felekezet: református
Tanító neve: Németh György
Tanulók száma:40
1776-ban pedig Vidos János és Káldy Sándoré a falu.
II. József féle népszámlálás (1784-87) 425 főt írt össze.
1788-ban Gaál Kristóf Somogy megye másodalispánja vette örök áron. A Gyulai Gaál család 1846-ig volt itt birtokos. A Gaál család birtoklásának ideje alatt új gondolkodás, új módszerek váltották fel a régit. Zsellérlakások, gazdasági épületek épültek, a gazdálkodás átminősült egy jobban központosított majorsági gazdálkodássá.
Az úrbéri birtokrendezés még a jobbágyfelszabadítás előtt, 1846-ban peres úton megtörtént. Ekkor 17 jobbágy- és 4 zsellércsaládfő 16 egész négynyolcad telekkel rendelkezett.
Kazsok 1848-tól már nem úrbéres község és nem jobbágyok lakják, hanem szabad parasztgazdák.
19. század derekán 955 lakosa volt, az 1870. évi népszámlálás alkalmából 573 főt jegyeztek fel.
Az első világháború sok véráldozatot követelt az országtól, így Kazsoktól is.
Hősi halottak nevei:
Csippán Károly
Csapó Sándor
Ciráki József
ifj. Ciráki Mihály
Imre Ferenc
Imre Mihály
Keller György
Keller József
Kovács Mihály
Kovács István
Kósa József
Molnár János
Molnár Lajos
Nágel Lajos
Papp Sándor
Pálfi Lajos
Szabó János
Varga Pál
Varga János
Feljegyzések Kazsokról 1932.
Lakosság létszáma 550 fő, s ekkor 145 ház állt a faluban, a településhez tartozott Pataki-puszta, Fehérház tanya és Puska(Sut)-tanya.
A határ területe 1874 katasztrális hold volt. 1607 hold szántó, 95 hold rét, 29 hold legelő, 32 hold erdő és 15 hold szőlő volt.
Kilenc ipari szakmában 15 iparos dolgozott ekkor a községben, s két malom is működött.
A kisközség az igali járáshoz tartozott.
Felekezet:
Református: 521 fő
Római katolikus: 25 fő
Izraelita: 4 fő
Vasútállomás: Répáspuszta (10km)
Szállás: Androsovits József, Weisz Ádám kocsmárosoknál
Körjegyző, Posta, távirat telefon Büssüben van.
Körjegyző: Havas Jenő
I. világháborúba bevonult katonák: 104 fő
Községi bíró: Mészöly József
Helyettes bíró: B. Csapó Ferenc
Második világháború hősi halottai:
Bank János
D. Csapó Károly
Kiss Antal
Hajdú Kálmán
Harangozó István
Harangozó János
Sz. Molnár József
Molnár István
Szondi Pál
1944 júliusában deportáltak:
Weisz Ádámné
Weisz Janka
Kemény György
Kemény Dezső
Közülük csak Kemény Dezső maradt életben.
Község a hősi halottak emlékére 1946-ban emlékművet emeltek
Kazsok községben 1968. évi december hó 31. napjával az önálló tanács megszűnt, a Község az igali anyakönyvi kerülethez tartozik.
1991-ben a falu visszakapta közigazgatási önállóságát és azóta mint Kazsok Község Önkormányzata működik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése